Kiborg fíling Ma kivételesen semmiféle technikai manőverről, kütyüről,webdizájnolásról, spamtechnológiáról és semmiféle YouTube trendről nem akarok írni.

Kiborg fíling

Ma kivételesen semmiféle technikai manőverről, kütyüről,webdizájnolásról, spamtechnológiáról és semmiféle YouTube trendről nem akarok írni. Nem akarok írni. Legalábbis néhány perc erejéig nem,  álljon meg a világ, ki akarok szállni! Nem akarok technikát, nem akarok IT fejlődést, nem akarok Google hírfolyamot, nem akarok e-mail postafiókot, nem akarok internetet és nem akarom a háttérbe folyamatosan vonító telefonhangot, vagy kapucsengőt hallgatni. STOP.

El is képzeltem ezt az ideális állapotot, azt a tökéles létmódot ahol a kommunikáció reális terekben történik, és mi emberek érintkezünk egymással és beszélgetünk, halál-komoly és persze viccesen komoly dolgokról is. Az energiák áramlanak, interakcióba léptünk és azt érezzük, hogy élünk és értelmes dolgokat teszünk és ettől valahogy teljesnek érezzük magunkat.

Ebben az utópisztikus, pillanatnyilag rögzített létidőben, természetesen nincsenek bejegyzések, sem sokkoló hírek és levélszemét-dombokat sem kell eltakarítanunk! Nem idegesít az új Windows( csak mert a régit megszokva nem boldogulok vele) és nem idegesít az sem, hogy önhibámon kívül a Caps Lock működésbe lép és szinte féloldalnyit irkálok tele csupa nagybetűkkel.

És nem bosszankodom amiatt sem, hogy a megszokott munkahelyi PC helyett ma egy notebookon kell teljesítenem, amelyiknek a billentyűzete semmiképpen sem akar behódolni az ujjaimnak, a képernyő mérete pedig egy zsebkalendárium paramétereivel próbál versenybe szállni és lassan az éleslátásom több-mínuszossá válik dioptriában kifejezve, és gyakorlatilag egy vadiúj fordítóprogram fog nekem felolvasni,( ÁÁ, nem akarok technikát! ) 

És hát amiatt sem őrjöngök, hogy a Word, nincsen rátelepítve erre a szuperkúl marok PC-re, így az openOffice.org Writter programján szenvedek.
A kényelmes irodaszékem helyett, pedig be kell érnem egy kevésbé kényelmesnek mondható vendégváró ülő alkalmatossággal. Nem szenvedek, inkább birkákat számolok, akár elalvás előtt, amikor nem jön az álom. Magamat már többszörösen megszámoltam, már csak a bégetés hiányzik.

Ha nem lennék ma forradalmi hangulatban és nem utálnám teljességgel a technika mindennemű vívmányát, akkor megtervezném saját klónjaimat, hogy azt a rengeteg dolgot megvalósíthassam, amelyet elképzeltem magamnak. No de ebből semmi sem valósulhat meg, mert megrögzött klóntechnológia ellenes vagyok és zöld is egyben, azaz éretlen. Rájöttem a szélsőséges időjárás okolható amiatt, hogy nem értem még teljesen meg és, félő a sok esőzés erre még csak rátromfol, így lassan átigazolok az örökzöldek klánjába.

Zöldellek és zöld gondolatokat csíráztatok. Az ideális világot jelenítem meg azon a képernyőn, amelyiket nem az LG márkanév fémjelez, az ideális tér-idő vagy tudomisén miféle dimenzió, ahol a dependencia halvány hatósugara sem világítja be az életünk. Nem függünk betűtől, nem függünk kilobájttól, a logolás és regelés izgalma nem okoz semmiféle adrenalin illúziót, a belépő kódjaink, jelszavaink sokasága pedig nem terheli a szürkeállományt. Ilyen szép új világ lenne ez és vadvidék persze, műhold nélküli, sarkcsillaggal ékesített.

Hétfő van és zöldellek tovább a beton és műemlék rengetegben.
De egyelőre visszaülök a saját PC-mhez, loggolás: Windows indít !

Jé( mint judit)